foto1 foto2 foto3 foto4 foto5


Race Online Hungary

Team Spirit

Hungarian English French German Norwegian

Csatlakozz!

gtsport-logo

 

A szimuláció és a videojáték fogalma között aligha vonható párhuzam, hiszen egy konzol hiába is szeretné visszaadni a több száz lóerős autók vezetési élményét, lehetetlen. A Codemasters F1 2012-je szintén csak a felszínt kapargatja, s nem is rosszul. De jaj nektek, ha mélyebbre merészkedtek!


Korábban is számos kísérlet volt arra, hogy a motorsport izgalmait virtuális formára ültessék át. Tény, hogy vannak olyan próbálkozások, melyek jó irányban indultak el - rFactor, Live for Speed -, de ha egy olyan versenyszériáról van szó, amely enyhén szólva is populáris, még egy olyan kiadó sem merné rétegjátékba önteni a licencet, mint a Codemasters. Az F1 2012 - hasonlóan az birminghami stúdió előző két fejlesztéséhez - ismét a nagyközönségnek szól. Itt nem fogunk megszenvedni az erőhatásokkal és azzal, hogy egy nyamvadt kanyart tökéletesen be tudjunk venni. Az idei Forma 1-es szezonban ismét kijár nekünk a sikerélmény, de számolnunk kell azzal, hogy a jó helyezésekért meg fogunk szenvedni. Ennek ellenére az arany középút sokunknak nem ugyanazt jelenti, mint a fejlesztőknek, és, ha ezen csökönyös módon nem tudod magad túltenni, ne is olvass tovább! 

 


A totálisan felesleges cicomákkal teli főmenüt egy letisztultabb, ám továbbra is hatásvadász rendszerre cserélték, ahol gyorsan ki fogunk igazodni. Mielőtt még jobban beleásnánk magunkat a játékmeneti változásokba, tekintsük át az új játékmódokat! Talán még a veteránok számára is tartogathat meglepetéseket a Young Driver Test, amely a sorozattal most ismerkedőket vezeti be minket az alapokba. Egy fiatal tesztpilóta szerepében megtanuljuk az F1-es autó irányítását, a féktávokat, az ideális íveket – száraz és nedves körülmények között. Hibapontok nélkül nem is könnyű végigmenni a pályán, de a KERS és a DRS megfelelő használatába is bele kell jönnünk. Ha pedig tévesztünk, a program nem honorálja jó pontokkal a teljesítményünket, kezdhetünk előröl mindent. A nagy dérrel-dúrral beharangozott funkció ott vérzik el, hogy uszkve fél óra alatt átrágjuk magunkat rajta. Biztosak vagyunk benne, hogy egy valódi pilóta kurzusa nem merül ki ennyiben, a Gran Turismo 5 hasonló játékmódja sokkal tartalmasabb elfoglaltságokat kínált.


A rajongók szívéhez természetesen komoly fejlesztésekkel kikövezett út vezet. Egy egyszerű pilóta- és istállófrissítéssel nem lehet senkit átverni, a Codies pedig próbált eleget tenni a kívánalmaknak, a változás ismét a részletekben rejlik. A Grand Prix módnak búcsút mondhatunk, ezúttal nem tolhatunk végig egyetlen bajnokságot sem a sztárok bőrébe bújva, kizárólag a játékos által megálmodott pilóta sorsát egyengethetjük. Mondjuk saját nevünk helyett beírhatjuk névként, hogy „Raikönnen”, nemzetiségnek pedig, hogy „finn” és máris sínen vagyunk - nem értem a fórumokon tapasztalható sírás okát. Az ötévados karrier módban a sereghajtó csapatok között kezdünk, szép sorban zongorázhatunk végig a versenyhétvégék programjain. Azon dolgozunk, hogy egy lommal farigcsáljuk le a milliszekundumonként köridőket, s hogy bejussunk legalább a Q2-be. A futamon aztán mintha más játékban lennénk, közepes nehézségen is sorban magunk mögé utasítjuk a riválisokat, hogy aztán egy béna hiba folyományaként a nehezen megszerzett előnyünk a semmibe vesszen.


Ha kevésbé vágyunk az autentikusságra, limitált számban ismét visszatekerhetjük az időt, de rutin hiányában még ez is kevésnek bizonyul. Veteránok bizonyára már megtanultak úgy-ahogy kiszámíthatóan versenyezni, ám az F1 2012 alatt dübörgő mechanika sokszor az agyunkra megy. Irreálisan viselkedő riválisok, hülyén kopó abroncsok, s a fizika gyengeségei folyton visszarántanak minket a valóságba - e tekintetben az angoloknak három év után sem sikerült stabil játékmenetet produkálni. Hiába tudjuk betűre az FIA versenyszabályzatát, sok esetben irreális büntetéseket tolnak az orrunk alá. Csak egy kicsit hagyjuk el a pályát, nem változtatunk többször irányt az előzéseknél, helyet hagyunk a többieknek és mégis az orrunkra koppintnak. Hogy is van ez? Ha valaki minden vezetési segédletet kikapcsol, a versenytáv 80 százalékát bevállalja és ennek ellenére a dobogón végez, az egy droid, és sajnáljuk nagyon, hogy életben kénytelen virtuális sikerélményre szorítkozni.


A menüben feltűnhet a Proving Grounds opció, amely talán a legjobb szórakozást biztosítja. Itt vehetünk részt időfutamokban, ráadásul nagyobb szabadságunk lesz a csapatok kiválasztásánál. A Champions módban a jelenlegi világbajnokokkal akaszthatjuk össze a bajuszt, változó körülmények között. Kezdve Spa-val, ahol a futam legvégéig le kell győzünk a csapattársunkat, a Jégembert. Nincs DRS, sem gumicsere – pár kör áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy Kimi előtt végezzünk - ha a feltételek teljesülnek, akkor nyitott az út a hasonló próbatételek előtt Hamiltonnal, Buttonnal. Alonsoval, Vettellel és legvégül Schumacherrel. Addiktív és tényleg hosszú időbe telik, míg minden kihívást teljesítünk, annak ellenére, hogy a választékot így is kevésnek érezzük.


Szintén újdonság a Season Challenge játékmód, melyben 10 versenyen kell porba döngölni a szabadon választott riválisunkat. Szinte ugyanolyan, mint a karriermód, azzal a különbséggel, hogy mindig az ellenfelünk előtt kell végeznünk - ebben a formában pedig eléggé sivár elfoglaltság. Jobban örültünk volna annak, ha a sajtó előtt mindennek le tudtuk volna hordani a kiszemeltet, vagy a program olyan előre letárolt jelenetekkel bővült volna, amely fej-fej melletti kiélezett csatákra összpontosítana. A valóságban viszont gyakorta megesik, hogy az adott futamon nem is találkozunk a nemezisünkkel, így pedig vajmi kevés értelme van a Season Challenge-nek.


Adva van 20 futam a naptárban, minden istálló képviseli magát, edzésekkel, időmérőkkel, változatos időjárási körülmények között. A várható frontokat nem árt figyelemmel kísérnünk, elvégre az előrelátó abroncsválasztáson rengeteg minden múlhat, annak ellenére, hogy a gumikopás intenzitása enyhén szólva sem közelit a valósághoz. Az autók irreálisan csúszkálnak a pályán, még friss szettekkel is. Az ellenfelek bár agresszívebben viselkednek, még mindig rövid féktávokat vesznek, de még így is természetellenes higgadtsággal kocsikázzák végig a futamokat. Az F1 2012 olykor fittyet hány a fizikára, furcsán pattognak a gépek (főleg szalagkorlátról vissza) és akkor indul el az autó hátulja, amikor semmi oka nem lenne rá. A részletes beállításokkal finomkodhatunk eleget, de úgyis jön egy váratlan tényező, ami felborítja a taktikánkat. Ami viszont a legkínosabb, az a törésmodell, mely még mindig a béka alfelét nyaldossa. Amikor egy padlógázas ütközésnél csak az első szárny sérül kurtán-furcsán, akkor ott a szimuláció és az F1 2012 egy mondatban való emlegetése főben járó bűn. A pletykák szerint a Codies F1-es engedélye nem terjed ki a törésmodellre.


Az online játékmóddal különösebb gond nincs, bár úgy tudjuk, hogy egyéni bajnokságok rendezése csak meglehetősen kötött lehetőségekkel valósulhat meg. Ha feláldozzuk aggályainkat a szórakozás oltárán, akkor a kooperatív bajnokságba rengeteg órát ölhetünk, ahol a csapattársunk maga a cimboránk. Van osztott képernyős és LAN opció is - szóval e tekintetben szó nem érheti a ház elejét. A látványt tekintve komoly előrelépésről nem számolhatunk be – igaz, az EGO engine továbbra is pazarul teljesít. Az esős versenyektől könny szökik a szemünkbe, az autók modelljei egyaránt fotó realisztikusak, egyedül a pálya szélén vehetjük észre a spórolás nyomait. Szintén gyönyörű a pilótafülkék részletessége, annak ellenére, hogy kényelmi okokból a TV-s kameranézet mérföldekkel jobban használható. A motorhangok pedig bóbitaként tornyosulhatnának az F1 2012 dicsfényében, ha lenne bennünk még egy leheletnyi „dörmögő erő”.


Évről-évre pozitívan álltunk hozzá a sorozathoz, idén viszont már nem hunytunk szemet a visszatérő gyermekbetegségek felett. Ha nem vállunk olyan önjelölt szakértőkké, akiket a közvetítések szüneteiben kell elviselnünk és túllépünk a három éve folyamatosan visszatérő balgaságokon, akkor az idei Forma 1-es játék továbbra is stabil, minőségi szórakozás a sportág szerelmeseinek. Többet egyelőre ne várjunk tőle, hiszen populáris anyag, ennek tekintetében minden fentebb felvázolt negatívum értelmét veszti. Nem beszélhetünk forradalmi ugrásról a sorozat életében, ám az új játékmódok többé-kevésbé megállják a helyüket. A fizikát érintő érthetetlenségek ellenére a kihívásfaktor még mindig az egekben szárnyal, a vizuális kivitelezés páratlan, az illúzió majdnem az igazi.

{flike}{fcomment}