foto1 foto2 foto3 foto4 foto5


Race Online Hungary

Team Spirit

Hungarian English French German Norwegian

Csatlakozz!

gtsport-logo

 

 

A legnagyobb bánatom, hogy nem vagyok egy „huszassal” fiatalabb. Amikor belevágtam az online kvalifikációba meg sem fordult a fejemben, hogy valós esélyekkel lehet majd küzdeni a megvalósíthatatlannak tűnő álmok valóraváltásáért. Nos jelentem minden elszánt és a céljaiért komolyan küzdeni tudó hús és vér ember nagyon jó esélyekkel érheti el a kilincset a profi autóversenyzés felé vezető ajtón. Ezt a saját szememmel tapasztaltam meg. Igaz! Nem mese vagy üres lebegtetés a NISSAN részéről. Ők komolyan gondolják és meg is tesznek mindent, hogy a lehető legjobb csomagot kapják meg ami és aki majd a későbbiekben győzelemre viszi a gyári fejlesztésű csúcstechnikával felszerelt csoda autóikat. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy a gyár embere vagyok és fizetett hirdetésbe futottak mindenkit megnyugtatok teljesen független és a lehető legobjektívabb oldalról szeretném bemutatni és kielemezni a svédországi Sturup Raceway-en lebonyolított Skandináv TOP-24-es döntő eseményeit.

 

Már az adminisztráció terén megtapasztalható volt a profizmus ami a szervező részéről jött. Gyors levélváltások segítőkészség rugalmasság. Kényelmes első pár benyomás, de ugyanakkor az az érzése támad az embernek, hogy ezt ők is elvárják ami persze érthető egy ilyen jellegű kapcsolatban. Vastag papírkötegek részletes kitöltése és kellő mennyiségű adatszolgáltatás után zöld lámpát kapott az első éles hivatalos versenyzési projektem. Mivel pont a nyári nyaralásomból estem vissza a zord észak-norvég valóságba és gyakorlatilag 1 napom maradt a versenyig így megpróbáltam kicsit a cipőben való szimulátorozást erőltetni. Igen cipőben. Ez az infó jött ugyanis, hogy csakis cipőben lehet majd nyomni a gázt a GT profi szimulátorában. Ez kicsit érzékenyen érintett mert ugye mi szimulátorosok tudjuk, hogy ezek a pedálok nem azok a pedálok (bármennyire is visszadják az élethű érzést) amelyek az utcai verdákban figyelnek. Puhábbak érzékenyebbek és egy jó kis keménytalpú cipő bizony sokat elvesz a finom mozgásérzékelésből. Nincs kecmec a szabály az szabály és mindenki jobban teszi ha gyorsan alkalmazkodik a körülményekhez. Ezt tettem én is. Beszereztem egy ultravékony talpú (akár dobócipőnek is elmehetne) kemény tartású kis cipőt. 

Meglepően jól mentek az első körök. Egy korábbi kedvenc autómmal mentem egy olyan pályán ahol tudtam mi a határom. Nagyon gyorsan betaláltam a legjobbam közelébe. Milyen furcsa dolgok is ezek. Annyira kellemetlennek éreztem első nekifutásra és aztán rádöbbentem, hogy itt is csak egy jól magamba beszélt hülyeséget döntöttem le kb. 5 perc alatt. A történet pikantériáját az adja ami később történt nevezetesen, hogy mindenki ledobhatta a csukáját a coockpitben. Woow. Van ez így de a pozitív oldalát ennek most sikerült elcsípni. Az utazással minden rendben volt a jól megszokott Oslói repülőút után csatlakozással átrepültem Koppenhágába. Nagy csomag nem volt. Kézipoggyász benne a legszükségesebbek. Nincs kabala semmi. Annak a történetnek már régen vége van. Betáraztam rögzítőeszközökkel kép és videó egyaránt. Elvégre az egész csapatot magammal szerettem volna vinni. A koppenhágai reptéren egy Falk nevezetű meeting pont volt megadva találkozónak. Elsőként értem oda mert az én gépem érkezett meg legkorábban aznap. Ez a találkozási pont kifejezetten a mozgáskorlátozott utasok kiszolgálására és aszisztanciájára volt hivatott. Talán ez is volt az oka, hogy olyan nehezen találtam meg. Még az információnál is csak néztek rám mint valami Alien 15-re amikor bedobtam: Falk meeting point. Megtaláltam majd pedig beálltam én is a sorba és csak abban bíztam, hogy mindenki vágni fogja nem a személyzetre várok vagy legalábbis nem arra a személyzetre. Kis idő múlva megérkezett az első csapattársam Norvégiából Daniel Kroken. Nagyon közvetlen rendes srác. Ő már résztvevője volt a 2011-es skandináv döntőnek is. Szemmel láthatóan pontosan tudta mire jön. (pedig így utólag elmondhatjuk fogalma sem volt. Rengeteg minden változott azóta.) Aztán megjött az első hivatalos személy is egy fiatal hölgy személyében. Kis várakozás után beesett a többi norvég kolléga is illetve a Dán szomszédok ja és a Finnek is. Na őket valamiért azonnal felismertem pedig nem volt pia a kezükben. A reptér előtt egy kényelmes klímás busz várta a csapatot. A svédekről az az infó jött, hogy ők direktbe mennek a pályára. Mert ugye a döntő svédországban lesz. Mivel Koppenhága gyakorlatilag a svéd határon fekszik csak az Oresund-i híd választja el egymástól a két országot és a versenypálya a svéd oldalon van így egy 45 perces kocsikázással meg lehet érkezni a versenypályára. Mindenesetre szerintem rajtam kívül senkinek nem tünt fel a sztori, hogy az összes svéd autóval ment a versenypályára miközben svédország olyan hosszú mint közép-európa. Mindegy nem lényeges. 

A kényelmes buszozás után egyenesen a versenypályára érkeztünk. A svéd válogatott már beöltözve szemmel láthatóan jó helyismerettel magabiztosan várta a buszunkat. Kicsit olyan érzésem volt, hogy jelentős hátrányból fogunk nekivágni ennek a menetnek. Mielőtt bárki rosszra gondolna fontos megemlíteni, hogy minden ország küldött egy ellenőrt aki végig ott volt a helyszínen és biztosította a fairplay küzdelmet. Valóban ott voltak mind a négy országból. Bár igazán fel sem tünt nekünk mert folyékonyan svédül beszélgettek egymással. Még a finn is pedig mint tudjuk nem rokonnyelv. Lehet csak azért maradtak meg ezek bennem mert túlságosan magyar fejjel mentem az északi testvérek közé. Az első vicces jelenet az volt amikor az egyik norvég csapattárs a kiszállás után azonnal megtámadta az egyik leparkolt Nissan Juke hivatalos versenygépet. És ahogy rátette a kezét a mocitetőre el is vette ugyanis tűzforró volt a 15 fokos svédországban. Itt már azért kezdett ő is „magyaros” arckifejezéseket mutatni. Ezt a pillanatot az érti igazán aki ismeri a Norvégok és Svédek „kibékíthetetlen„ viszonyát. Nagyon profi kis pálya a Sturup Raceway. Egyszerű sallangmentes, nem egy Hungaroring de azonnal magába szív az atmoszféra. Mindenki talpig GT Academy-s pólóban kint van. Promóció és csúcskategóriás NISSAN gépek mindenfelé még becsukott szemmel is tudtad hova jöttél. Azonnal katonás rend és terelgetés. Nem annyira durván mint anno a katonaságban de olyan érzésem volt picit ami természetesen még inkább azt az érzést keltette bennem, hogy jó helyen vagyok. Amint beléptünk a versenyzői lounge-ba azonnal mindenki angolra váltott. (nem mintha előtte magyarul beszélgettem volna) Tökéletes volt a kiszolgálás. Azonnal elkezdték tömni a társaságot minden földi jóval. Külön ebben a helységben berendezett kis étterem várta a résztvevőket amely non-stop üzemelt a challenge alatt. Pillanatok alatt megjelent a komplett GT Academy Crew akik a két nap alatt koordinálták és segítették a társulatot. Nagyon szimpatikus jó összetételű csapat volt. A Supervisor angliából jött. Ő már egyértelműen adott személyeket keresett a 24-es csoportból. Aki figyelt az láthatta, hogy már ezekben a percekben is kőkeményen zajlott a verseny. Méregettek embereket, jegyzeteltek, voltak akikre érdekesen néztek. Mint például rám. Gondolom nem okozok nagy meglepetést ha azt mondom én voltam a legnagyobb darab a srácok között. De mint volt dobóatléta talán jól is van ez így. Mindenesetre nem az a kifejezetten Vettel alkatú versenyző vagyok amit ők keresnek. Kicsit próbáltam magam skizofrén üzemmódba kapcsolni. Elővettem a gépeim és azonnal elkezdtem rögzíteni a fontosabb dolgokat miközben a másik oldalról elkezdtem ráhangolódni a kihívásokra. Gyorsan szót kért a szervező. Üdvözlés a résztvevők magasztalása majd általános információk tömkelege, illetve a mozgásszabadságról minden amit tudni kell. Kifejezetten imponáló és rendezett volt a Supervisor. Bemutatta a csapatát ahol pont a fizikai tesztre kijelölt tréner volt a legesetlenebb. Ez is úgy megmaradt. Lehet azért mert volt élsportolóként erre érzékenyebben figyelek. Ettől függetlenül tisztán kijelenthető mindenki szimpatikus és segítőkész volt. Többször felhívták a figyelmet a másodpercre pontos időrendre. Azaz pici gyakorlás után 5 kör és a legjobb számít, majd 3 kör ahol mind éles és átlagolnak, majd végezetül a halál kör. (Senna memorial!) A résztvevők ugye tudják miről van szó?! Itt egy mért köre volt mindenkinek, és ahogy esett úgy puffant. Ezt követően jön az éles vezetés majd a fizikai teszt és a sort zárja majd a médiateszt. A bevezető rész után a versenyzői öltözőben mindenki megkapta a hivatalos öltözéket amit végig viselnünk kellett a két nap alatt. A lounge közepén állt egy NISSAN GT-R ahogy Németh Andris barátom mondaná egy igazi Godzilla. A fél termet elfoglalta. Brutális. 500 lóerő ha itt valaki odalépne neki feltépné a műanyagborítást is. Taperolható élvezhető volt. Gondolom nem kell ecsetelni az élményt amikor egy ilyen csarnokban rá nyomnak az start engine gombra. A sarokban ott állnak nagyszerényen a GT Academy versenyek során jól ismert szimulátorok. Távolról baromi jól néz ki viszont megadatott közelebbről is szemügyre venni ezt a nagy csodát. Láthatóan stabil komoly szerkezet. T500 RS kormány és pedálsor. Nem is tudom örüljek e vagy sírjak?! Marha jól néz ki így együtt, de már összesúgnak a hátam mögött amikor beugrik a képernyőn Tsukuba circuit. „Ezzel, hogy fogunk váltani az éles visszafordítóban?” Tekintélyt parancsoló kormány és főkonzol. Masszív nagy lapát váltófülek. Gyors tapperolás bár nem örülnek a szervezők. Igen ez is olyan. Olyan, hogy a kormány fordul a szekvenciális váltókarok meg fixen a helyükön várják a csodát. Na erre itt ezen a ponton szükség is lesz és már mutatok is a célegyenes ráfordítóra. Azzal próbálom magam mentálisan normál szinten tartani, hogy elég széles ez a fül még kanyarban is elérem. Aki esetleg nem érti a legtöbb profi kormánynál a váltókarok együtt fordulnak a kormánnyal így nagyon könnyű sebességet váltani kanyarodás közben is. Na ezt itt el lehet felejteni. Közben az egyik svéd el is árulja, hogy nemrég vett ilyen kormányt bár utálja.(?) Lehet a finn svéd szomszédja tanácsolta neki. Ezzel a kormánnyal sokat kell menni, hogy ugyanazt tudd mint a G27-el mert nagyon másként kell venni a kanyarokat. A kanyar csúcspontján el kell engedned egy kézzel, és matatni a váltókar után. Áááááá. Nem jó! Higgyétek el nekem nagyon nem jó egy ilyen problémával találkozni még úgy sem, hogy jól ismerem a Tsukuba pályát. Az első combos! Gyorsan világossá teszik mi a menetrend. Mindenki mehet 8 percet a szimulátorban és ennyi. Kezdünk! Az bizony elég vérszegény. A norvég csoport harmadikként kezd. A szoftver hibrid. GT5-ös pályák viszont már GT6 fizika és autó. Amint beül az első csoport mindenki azonnal körbeállja az egyébként körbezárt területet. A fekete vonalat nem lépheti át senki. Már itt is van aki a határokat feszegeti és rálép a cipő orrával. Mindenki tanulni akar azonnal. Milyen fokozatokat bírnak el a kanyarok. Honnan célszerű rászúrni a kanyarokra stb..Nem könnyű elsőnek menni egy ilyen megmérettetésen. Sok itt a fanatikus nincs dumálgatás meg ilyenek. Az első körökben mindenki feszülten figyel és memorizál. Sok múlik ezen. Itt volt a csoportunkban Zkippe a finn csodagyerek 2:16.6-os időt ment az online kvalifikáción amivel hatodik volt a világranglistán. Egy igazi esélyese még a Silverstone-i nagydöntőnek is. Lenyűgöző amit csinál. Úgy megy a Tsukubán mintha ő írta volna a programot. A GT6 másvilág itt már az autó „négy” kerékre modellez. Ennek fényében ha valamerre elindul akkor vagy észnél vagy, vagy a falban. Ez a srác amit csinált még a japán fejlesztőket is megrémisztette volna. Azonnal megvolt a tempo. Nem azért mert ezerszer rányomott a restartra és már a könyökén jött ki a pálya hanem mert szemmel láthatóan van érzéke hozzá. Zkippe később még terítéken lesz mert nagyon tanulságos az ő története is. Nos az autó Nissan 370Z és hard racing gumik. Elárulom nektek ugyanolyan életveszélyes a kombináció mint anno a Silverstoni kvalin volt. Semmivel nem lett stabilabb a kocsi a picivel puhább keverékkel. Lemegy az első kör. Majd jön a második. Mi következünk. Bevágódok a harmadik gépbe. Ülés tökig hátra! Mi más is lehetne? Szép és nagyon masszív ez a szimulátor coockpit de van egy óriási hibája történetesen, hogy nem lehet semerre állítani az üléscsúszka kivételével.(!) Mindenféle dizájn merevítések áramvonalas megoldások, de tartalmilag egy nagy nulla. Ezt megengedem saját véleménynek és elnézést ha valakit ezzel megsértettem. De a számlámra legyen írva, hogy voltak jópáran a hátam mögött akik hasonló véleményen voltak. Mivel beültem a Godzillába és kényelmes volt így lehet, hogy elérhető lett volna a rendező részéről egy dinamikusabb megoldás mint a dizájncenter. Mindegy ez nem egy kívánságműsor ahol a párnázott fotelből lehet kérni a Korda Gyurit így muszáj lesz megszokni bármennyire is kényelmetlen. Annyira közel voltak a pedálok és olyan képtelen szögben, hogy a lábszárfeszítőm folymatosan tartotta a lábfejem, hogy ne „tehénkedjek” rá a fékpedálra meg a gázra adott esetben és kukázzam le a köröm. Nálam már el is kezdődött a fizikai teszt pedig hol volt az még..

 

{flike}{fcomment}