foto1 foto2 foto3 foto4 foto5


Race Online Hungary

Team Spirit

Hungarian English French German Norwegian

Csatlakozz!

gtsport-logo

Sziasztok, üdvözlök mindenkit ismét! Aránylag hosszabb idő telt el az utolsó „találkozásunk” óta, ez részben a saját elfoglaltságaim, részben technikai okoknak köszönhető, a legfőképpen meg annak, hogy így hozta az élet. A rövid idézgetés és bölcselkedés után inkább rá is térek gyorsan arra, ami miatt ez a cikk megírásra került és remélhetőleg érdeklődésre is számot tart, esetleg segítséget/alapot nyújthat másoknak is terveik megvalósításában a virtuális versenypályákon megszerezhető nagyobb élvezet, vagy jobb eredmények elérése reményében.

Ahogyan a címből is következik, ezen cikkben kormányhoz – itt konkrétan a Logitech legkomolyabbnak mondott termékéhez - kapcsolódóan kaphattok elsőkézből információkat azzal kapcsolatban, hogy hogyan és miként sikerült megvalósítanom a saját elképzeléseimet cockpit-ügyben. Előzetesen annyit osztanék meg magammal kapcsolatban, hogy elég nehezen mozdulok el új irányokba, nem szeretem a változást. Rendelkeztem korábban is kormánnyal, amellyel annak idején pl. PS2-n az akkoriban (és talán mai szemmel nézve is az egyik) legjobb rally játékkal, a WRC 3. részével toltam, természetesen „full” belső nézetben és nagyon élveztem. A kormányszettem közepes minőségű volt, de még kézifékkar is volt hozzá – amit már az első napon házilag meg kellett szerelni a gyenge műanyag alkatrészek miatt, utána viszont nagyon jó szolgálatot tett, sőt már akkoriban is eredményesen javította vezetéstechnikai tudásomat, helyesen korrigáltam váratlan helyzetekben, ezt teljesen komolyan mondom. Viszont mivel az akkori GT részekkel sajnos nem volt kompatilbilis, így a fenti játék és annak soron következő része után már nem volt használva, porosodott egészen eladásáig. Ezzel együtt, illetve a kompatibilitási problémák miatt a Gran Turismo kormánnyal történő irányítása is hosszú évekre, majd 10 évre feledésbe merült. Ekkor, azaz 2012.-ben történt meg velem az a szerencsés eset, hogy nekem is sikerült bejutnom az első magyarországi GT Academy döntőbe másik 29 emberrel (többségük ma is a magyar élmezőnyben együtt), ekkoriban merészkedtem ki az online versenyekre is, valakit innen az oldalról is itt ismertem meg (Igaz, Zsolti?). Sőt a kézi váltás és a segítségek kikapcsolása is ekkor történt, addig nem is foglalkoztam vele. A döntőről itt nem írok részleteket, mert nem ide tartozik. Viszont az igen, hogy a megmérettetést Logitech Driving Force GT kormánnyal kellett teljesíteni, amelynek mindegyike vagy a reklámokon és hirdetéseken is mutogatott, kör alakú óriási nagy kör alakú állványba volt beszerelve – amiben egyébként nem fértem el normálisan - , vagy egy krómozott cockpit-be. Ide is tudok más résztvevőt megnevezni az oldalról. (Igaz, Red uram?) A lényeg, hogy akkor mentem először Gran Turismo-ban kormánnyal, azonnal beleszerettem és borzasztóan élveztem. Na és persze ezen – számomra fontos és meghatározó pozitív - élmények hatására kezdtem el ezen agyalni cockpit-ügyileg, de nem tudtam, hogy hol és merre kezdjek neki. A neten persze keresgéltem jónak számomra nem mondható áron gyári üléseket, de az első valódi lépések a 2013 év végi első ROH-találkozó után történtek meg. Akik ott voltak, tudják miről beszélek, de a sok nevet engedelmetekkel most nem sorolnám fel.

Itt már a GT 6. részével lehetett próbát tenni, ráadásul a G27-tel. A hatását gondolhatjátok a fentiek alapján. Még komolyabban, még megszállottabban keresgéltem a világhálón, találtam és csorgó nyállal nézegettem házilag barkácsolt szerkezeteket, illetve a magam alapos módján a kormány kiválasztása is a magyar (és néhány külfödi) médiában elérhető kb. összes teszt és persze az árcédulák nézegetése, valamint felhasználói vélemények alapján történt. Mivel leginkább éjszaka játszom, amikor a családom már – hogy szépen fejezzem ki magamat – nyugovóra hajtja a fejét, ezért a legfontosabb szempont a halk működés volt. Így jutottam el a már egyszer általam is próbált G27-hez, aminek a beszerzéséig természetesen az Istennek sem akart lemenni a GT6 megjelenése óta az ára. Ezzel párhuzamosan a feltalált képek és a saját autóm belsejében végzett méricskélések alapján tervezgettem is, elég sok variációból szűrtem ki a nekem megfelelőt. Az állvány tervezésekor is voltak speciális, egyedi igényeim: a nappaliban játszom, ahol nem akartam tárolni semmit, a házon belül erre nincs külön hely, a technikát viszont óvni kell. Ezek miatt egy olyan állványt próbáltam összehozni, amely szétszedhető, az ülés és a fő részek egyben mozdíthatóak és a hőmérsékletre aránylag nem érzékenyek, a kormány-pedál-váltó kombó pedig a tartójával együtt levehető, egymásba pakolható, és télen a jó meleg szekrénybe elbújtatható. Teljesen egyszerű, nemde? Persze tudom, láttam én is gyáriba összecsukható állványt, csak az még mindig nagy volt számomra, ráadásul hiába írták azt, hogy 130kg-on és 220 cm-en belül minden csodálatos, azért a videómegosztó oldalakon látható filmeken a technikát bemutatón átlagméretű ember nem győzött meg arról, hogy ez milyen rohadt kényelmes és nekem is ez kell. A tervezés során először a környéken lévő bontókban próbálkoztam használt, a sajátságok kívánalmak miatt az időjárási körülményeket (értsd: hideget) talán némileg jobban bíró bőrüléseket keresgélni. Biztosan van olyan hely ebben az országban, ahol ez gond nélkül megy, de itt a beregi részen ez amolyan „tomkrúzosan” lehetetlen küldetés. Volt olyan hely, ahol érezhetően megsértődtek már azon is, hogy én telefonon kérdésekkel zaklatom őket azzal kapcsolatban, hogy esetleg van-e náluk ilyen, mert ha akarok valamit, menjek oda, nézelődjek, és ha találok, akkor majd megbeszéljük. Ilyenkor jutott eszembe egyrészt a vonal túlsó végén lévők felmenőinek és azok különböző szexuális cselekedeteinek gondolatokban történő felemlegetése, illetve az imázsjavításra tervezett „Magyarország, ilyennek szeretlek!” jelmondat. De persze aki kérni akar, nyeljen egyet, fogja be a száját és akkor sem kap semmit. Ezek után próbálkoztam rövid ideig használt tárgyak kereskedelmével foglalkozó honlapokon is, de vagy a szállítás nem volt megoldható (Persze öcsém, megyek Szabolcsból Sopronba egy köcsög ülésért, hogyne! … ), vagy olyan állapotban volt, mintha a kutya rágta volna meg, vagy olyan árban volt, amit jobb le sem írni. Miután ez is kudarcba fulladt, szerencsére rátaláltam néhány autó tuninggal foglalkozó oldalra, ahol új sportüléseket árultak a rossz minőségű, használt ülések árához képest alig, vagy egyáltalán nem magasabb áron. Persze itt is biztosra mentem, ki akartam próbálni, nehogy szűk legyen számomra. Mivel az üzlet Pesten volt, fel akartam keresni egy itteni út alkalmával. Majdnem össze is jött, csak a GPS átirányított engem néhány szőlő- és egyéb mezőgazdasági termőterületen (Legrövidebb út rulez!), majd amikor nagy nehezen odataláltam, ki volt írva, hogy elköltözött. Elmentem oda is, ahol viszont kiderült, hogy nem jó üzletet néztem, mert egymástól kb. 20-30 m távolságra volt két üzlet, de úgy, hogy az út csak egy gyalogoshíddal volt összekötve és mindkét bolt ennek a dupla zsákutcának a különböző végében volt. Amelyik felére én mentem először, onnan nem látszott a másik, ami viszont nekem kellett volna. Ekkor a fiammal voltam, nem akartam tovább húzni az ő idejét sem a kocsiban egy laza 3 és fél órás út után, úgyhogy inkább hagytam az egészet a pi…, a csudába. Rá kb. egy hónappal viszont munkahelyi ügyből kifolyólag jártam megint Pesten, de ekkor térképpel, és alig párszáz méternyi kitérő után lazán megtaláltam azt, amit először nem sikerült a modern technika vívmányaival. Az ülést kipróbáltam, belefértem, így természetesen boldog voltam, ezt is ki lehetett pipálni.


Itt van a gyönyörűség

A kormány és az ülés kiválasztása, anyagiak eltervezése tehát megvolt, jöhetett a tervezés pontosítása.
Először az ülést rendeltem meg, aminek kézhez kapása után természetesen mindjárt módosítani kellett a terveken, igaz csak apróságokat, pl. 5 cm-rel keskenyebb lett az eredetihez képest, illetve az ülést csak két helyen lehetett csavarral rögzíteni, én eredetileg három helyen hegesztettem volna. Az üléssel együtt megrendeltem a kormányt is, így pontosítottam a méreteket a váltónál és a pedálnál is, mivel ezek adatait nem tudtam beszerezni.


Közben lazításképpen megpróbálkoztam diólikőr készítéssel is, majd kiderül, milyen eredménnyel...

A szerkezet a stabilitás és erősség, na meg a beszerezhető anyagok és az egymáshoz rögzíthetőséggel kapcsolatos technikai feltételek tekintetében zártszelvényből és vaslemezből készült. Nehéz, de legalább olcsó, mindenhol beszerezhető és aránylag könnyen megmunkálható. Mivel az online vasboltok csak Pest környékét, illetve egyedi díj alapú házhozszállítást vállaltak, ezért bementem egy közeli, ezzel foglalkozó üzletbe, ahol az alkalmazott némi kilátásba helyezett plusz juttatás, valamint a főnök távollétének köszönhetően egy órán belül megoldotta nekem a méretre vágást. Dicséretére legyen mondva, hogy összeget nem mondott, elég jól dolgozott és az utólag átadott összegért nagyon hálás volt.


Íme a hozzávalók

(Hozzáteszem, hogy ez volt az a bolt, ahol korábban ereszcsatornát szerettem volna rendelni, de nem volt minden, meg kellett volna rendelniük, a főnök meg lecseszte az eladót, hogy eszébe se jusson ilyen, mert neki erre nincsen pénze. Majd mindjárt még én kérek elnézést, hogy vásárolni szerettem volna nála… És hogy miért ide mentem? Mert nincs más, illetve szinte mindegyik ilyen. No comment.) A hegesztést egy munkatársam bevállalta (Köszönöm Neked, Miklós!). Miután előkészítettem mindent, azaz lereszeltem a kb. 30-40 darab mindkét oldalát kívül és belül is, egy délután összepakoltam mindent, beraktam a kocsiba és irány 30 km-re hozzá. 


Ugyanezek összepakolva

Cucc kipakol, Miklós szegény a fejét fogja, és – teljesen érthetően – mondja, hogy megcsinálja, de mondjam neki, hogy mit hova kell, mert nem érti, mit szeretnék. A nap folyamán ez még elhangzik néhányszor, amikor elmondom az elképzelésemet, akkor ketten összehozzuk, hogy megvalósítható is legyen a dolog. 


A kezdetek kezdetén

A legnehezebb része természetesen a kormány, és a pedálok tartását biztosító részek egybeillesztése volt az alaprésszel. Ha ez nem lett volna, 1-2 óra alatt készen van minden, így lett 4-5 óra belőle.


Alakul, alakul

Egészen jól ment, ahogy haladtunk, mutogattam és magyaráztam, Miklósnak is egyre világosabbá vált minden és a nap végére sikerült is mindent befejeznünk. 


Közel a vége

Ahogyan éppen végeztünk, asszony csörgött, hogy melóba kell mennie, menjek, mert – ahogy errefelé szokták mondani – a pulyára vigyázni kell.
Összes cucc, kocsiba be, tisztálkodás nuku, Miklósnak sok köszönet, irány haza a naplementébe, mint egy vadnyugati hős. Csak a lovam még a kocsiban van, félkészen…

 
Úton hazafelé

Az összerakás tapasztalatai alapján az egymásba csúszó részeket még vágó- és csiszolókorongokkal minden oldalról megdolgoztam, bezsíroztam, hogy ne akadjon, majd jöhetett a festés. 


A zsírozó célszerszám

Mivel normál bőrülés a rendeléskor éppen nem volt, nem akartam tovább várni a bizonytalan beszerzési idő miatt, és a kormány is már úton volt, ezért karbonmintás műbőr sportülés mellett döntöttem. Volt még piros is, de én nem vagyok olyan. És persze jó magyar szokás szerint ha már lúd, legyen kövér: ehhez mattfekete festéket választottam, előtte lekezeltem a fémet az erre szolgáló anyaggal. A festésben már a gyermekem is segített kicsit nekem, egy nap alatt megcsináltuk az alját, persze kétszer kellett lefesteni. Utána 24 óra szünet, majd a másik felét is kétszer kellett lekenni. Itt már az időjárási körülmények közel sem voltak ideálisak, így tovább tartott a száradási folyamat, én meg közben tűkön ültem.


Alakul a "kicsike"

Eközben vettem észre, hogy a teljes cuccot csavarokkal is le lehet rögzíteni. Persze megkérdeztem több embert is, hátha nem muszáj, de mindenki azt ajánlotta, és az eszem is azt súgta, csak a szívem mondta azt, hogy az@rjak rá, haladjunk és játszunk végre. Az eszemre hallgattam, mivel bizonyos kor után az ember ha nem is sokkal bölcsebb, de mindenképpen türelmesebb (egy kicsit). Találtam eközben még a váltó rögzítésével kapcsolatban tervezési hiányosságot is, amit megoldottam magamban. 


Az a bizonyos javítás

Nem a legszebb, de bírja, és EZ a fontos nekem. Aki alánéz és látja a kivitelezést, az jobb, ha befogja a száját. De tényleg.
Szerencsére a fúrásaim egytől egyik sikerültek, néhol persze kellett a lyukon kicsit szélesíteni, de magamhoz képest szép teljesítmény volt.


Így még natúron


Így fullosan

Amikor végre elaludt a család, összepakoltam, csavaroztam mindent (első alkalommal a kormánynál pont a táp vezetékét felejtettem ki, vissza az egész, vezeték bedug, mindent újracsinál, hurrá), elindítottam a GT6-ot, beültem az első próbakörre, és… Nem ment semerre a kormány. Bakker, ilyen szerencsétlen nem lehetek! Minden működik, csak a lényeg nem. Azt hittem felrobbanok. Megkezdtem kétségbeesetten és mérgesen szétszedni az egészet, és ekkor vette, észre, hogy az egyik vezeték rá volt szorítva a másikra, még kissé deformálódott is. Visszaraktam megint mindent, de nagyon óvatosan, GT6 újra be, izgalom még nagyobb. Belépéskor kormány kalibrálta magát, én meg kezdtem, örülni, mert előtte ilyet nem produkált. Pályára megint be és végre minden működik, IGEN, halleluja testvéreim!


Az üléshez kapott repi ajándékmatricából jutott egy kis plusz tuningra is

Eddig mindösszesen 2-3 nap tudtam gyakorolgatni az egésszel. A tapasztalataim megerősítik azt, amit másoktól is hallottam: ez egy egészen más világ, kicsit újra kell tanulni mindent, át kell állni fejben, kézben és most már lábban is. Nem megy minden azonnal. A hibázás is sokkal jobban megbosszulja magát. Még a 3. napon is el voltam maradva a saját időimtől, de minden egyes körben ott ült a vigyor a képemen, és elkezdtem igazán ráérezni az egészre, ezt nem igazán lehet megfogalmazni, ÉREZNI kell. Egyszerűen a DS3 után hihetetlen finomsággal és folyamatossággal lehet az irányt meg a pedálokat is használni, és bár az életben az ember – normál esetben - nem megy így a határon és ilyen gépekkel sem (aki igen, az "rohadjon" meg, utálom és irigylem érte), de igazán hasonló a valósághoz, higgyétek el! Volt szerencsém emelt szintű vezetéstechnikai tanfolyamon részt venni, ami egyértelműen nagyobb élmény, de leszámítva az égett kuplung- és gumiszagot, na meg persze a rád ható erőhatásokat, hol kapsz hasonlót ennyi pénzért? Ráadásul hasonló beállítottságú őrültekkel is összemérheted a tudásodat. Mindenkit csak biztatni tudok erre. Mert ha nem is nyersz, mégis jobban élvezed…

A sors iróniája persze, hogy a héten nem lesz szinte semmi időm gyakorolni, illetve a nyár is úgy megy majd el, hogy kevesebbet tehetem próbára az újdonsült technikámat, de az élet már csak ilyen. Most még tervezek egyet egyeztetés után az oldalról valakinek, amiben felhasználom az eddig megszerzett tapasztalatokat és javítok a hibákon. Büszke lennék, ha ily módon én is hozzájárulhatnék egy hangyányit a teljesítménye tovább növeléséhez. Remélem meg tudja majd csinálni és lesz rá anyagi kerete.



És hogy mennyi az annyi?
Helyigénye fix esetén 150-170 cmX50 cm, a legmagasabb részen kb. 110-120 cm, szétszedhetőnél van egy 110 cm hosszú, más méretében ugyanekkora rész, meg egy kb. 70X45 cm nagyságú, 60 cm magas rész. Kormányt a neten mindenki találhat az igényének megfelelőt, csak rendeset vegyét, utána már nem kér enni. Ha ülést nem tudsz szerezni, csak esetleg onnan, ahol én is, akkor is kijössz 30 ezerből, postaköltséggel. A vasanyag esetemben 12 ezer volt, bár fix állványnál ez szerintem 8 alatt van, a kiegészítő dolgok még kb. 5 ezret visznek el a kasszából, ha nincs otthon semmid. Soknak tartod? Gyáriból nem igazán láttam értelmeset 100 alatt, ez pedig annak kevesebb, mint a feléből bőven kijön. És hogy megint klasszikustól lopjak: „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.” 

Ezzel a mondattal búcsúzom is mindenkitől, aki esetleg a szokásosnál jóval hosszabbra nyúlt írásom végére ért, megköszönöm a türelmet és a figyelmet. 
Akinek kérdése van, vagy segítség kell, keressen meg nyugodtan a fórumon, beszéljünk. Remélhetőleg ezek után én is gyakrabban jelentkezem majd, legalábbis ha igény van rá, Ti pedig tartsatok velem/velünk!

ROH-Bandage_520

{flike}{fcomment}